Akárhányszor írom a blogot, valami miatt mindig megtörik a lendület :D Sok értelme mondjuk nincs, de ez sose érdekelt, kiírok magamból 1-2 gondolatot aztán szevasz.
A legfontosabb, hogy valami nem kerek. Ez az ázsiai lét megfertőzött, minden szempontból. Éppen a túlélésért küzdök, miközben az emberekkel szembeni toleranciám a tetőfokán van. Árad belőlem a nyugodtság, elfogadás, türelem. Sose voltam ilyen. Nemrég megkaptam, hogy őrült vagyok. Elismerem, igen :D
Egy ember azért erősen próbára tett, de szerintem ő is rájött, hogy ez így jobb és már meg sem ismer. Érdekes ez a világ; sokat gondolkozom sorsokon, viselkedésmintákon, reakciókon. Olyan, mintha fentről szemlélném a történéseket, nem tudom mi történt. Meditálok, relaxálok és fürkészem a tekinteteket, majd feldolgozom magamban a látottakat; adott esetben le is írom.
Node, tanulok indonézül. Azt mondják, hogy könnyű nyelv. Ezzel azért vitatkoznék, főleg mert a szavakat is nehéz megjegyezni. Német és angol után szokatlan, a szavakon még nevetek is :D Keresem az indonéz alapanyagokat, a fűszereket, illatokat. Itt Európában különösen nehéz ez. Az ételeim elkészítése nagyon megváltozott, más az ízvilág. A letisztult, natúr ízt felváltotta a fűszeres, kellemesen csípős összhatás. Nem idegenkedek az újtól, a különleges növényektől. Természetesen a csirke megmaradt alapnak, de már vagy harmincféleképpen kerülhet a tányéromra. Egész arzenál sorakozik bevetésre :)
Élvezem a életet, mielőtt elpatkolnék.
Végül jöjjön egy videó, de nem a szokásos zene, hanem egy másik világ felfedezése. Kambodzsa (jövök).
Selamat malam!
