Tegnap este volt egy nem is tudom mi a legjobb szó erre; -különös- beszélgetésem. Őszinte ember vagyok, de vannak témák, amiket nem érintek. Nem beszélek róluk, mert jó helyen vannak; ettől függetlenül hozzám tartoznak, részei az életemnek. Gondolatok, melyeket nem mondok ki, ezek rám tartoznak, nem másra.
Viszont amikor valakivel eljutsz erre a szintre az értékelendő, megbecsülendő, mert régen volt ilyen, nagyon is régen. Azt hiszem, hogy elég sokat kihozunk egymásból, 1-2 nap után már hiányzik. Ez több mint barátság, de fogalmam sincs, hogy mi a megnevezése.
Együtt szervezzük a szülinapomat, jobban várja mint én :D Na ez se egy normális helyzet :D Néha úgy beszélünk egymással mintha 3 éve házasok lennénk, néha meg csak húzzuk a másik agyát, de tudjuk, hogy mindig számíthatunk a másikra.
Furcsa, ő is, én is, ahogy egymáshoz viszonyulunk az is, minden. Jó ez így?!
Hiányozna.