Igen, ezt magamnak mondom.
A Fran Palermo koncert óta nincs is megállás. Minden este valami program. Találkozók egymás hegyén hátán. Siófoki hétvége, céges hosszú hétvége, stb. Ilyen a popszakma :D Megfordult a kocka, nem az idő megy el felettem, hanem én körözöm le azt.
Summa summarum behúzom a kéziféket, hogy meddig az még nincs meg. Erősen vágom a centit a 30 felé, meg is szeretném élni. Nehogy csak egy álom legyen.
Időt szánok a könyvekre, rajzolásra, nem a társasági élet adja a legnagyobb örömöt. Meg lehet unni, ekkor döbben rá az ember, hogy mi értelme is van ennek a létnek.
Témába is vág:
"Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál. És úgy nézz a társadra, a barátodra, még a gyerekedre is, mintha utoljára látnád. És akkor a szíveddel látod - nem a kisbetűs, vacak, szürke hétköznapot, hanem a Nagybetűs Csodálatos Életet."
- ennekcsakannyimondandójavolthogySTOP -
