2018 rendesen bekezdett, pedig a 2017-ről gondoltam, hogy vízválasztó. Nincs szürke, csak fekete vagy fehér. Rossz hasonlat, de ezzel tudtam leginkább kifejezni a mondandóm.
A dühömet a súlyzók között vezettem le, micsoda eredménnyel. Csigás letolás 105 kg x 8. Ebbe beleadtam mindent, csakhogy nincs több súly az állványon. Ez vagy azt jelenti, hogy nem leszek ilyen dühös többet vagy el kell érjem a 20 ismétlést szabályosan. Kemény dió... tudom is a választ.
Minden egybe lesz most írva:
szívdobogásokéokémenjelmégnemmaradjmárnemajdegyszer2018felkerestemmiérttettemkivártamnemjóvárnigyerevisszanemgyerevisszanemgyerevisszaigen
nementemvolnavissza
ezértelmegyek
Rövid story, folyt köv Vietnamban.
Ejjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj, pedig milyen szépet írtam, csak félrenyomtam :/
Viszont újra már nem fogom bepötyögni.
Lényeg:
Mai felhúzás büszkeségem 8 x 120 kg. Volt ez régen több is, úgy látom hogy lesz is. Virágokat az öltözőbe kérem :D Vagyis most már az ágyam mellé.
Zenének pedig Taylor papa bevonulója. Kár, hogy többet nem hallhatom.
Egyszer már nekiálltam füzetben vezetni az egyes edzéseket, naplózva a teljesítményt, nyomon követni a fejlődést. Aztán ezt lassacskán elhanyagoltam: siettem, elfelejtettem, nem volt tollam, stb okok miatt elmaradt a rendszeresség. NADE mostantól (pontosabban múlt péntektől) minden napot füzetben vezetek majd online rögzítem, hogy szép grafikonokat pingálhassak. Vissza tudjam nézni, hogy néhány hónap alatt az adott módszer milyen eredményt hozott. Erre valami normális módszert is kifejlesztek. Idő kérdése...
Hogy ez miért is fontos? Ha már minden napomból 1,5-2 órát a sportnak szentelek, akkor folyamatosan keresem a motivációt, a célt. A 2017-es jegyzeteket átlapozva nagyon jó volt látni, hogy mennyit sikerült javítanom egy-egy gyakorlaton. Hozzáteszem, külsőleg is látványos a változás.
Egyszerűen élvezem, keresem az új gyakorlatokat, a célzottabb, koncentráltabb izomstimulációt, az agy-izom kapcsolat fejlesztését. Régebben is sokat néztem magam a tükörben, hát még most :D Bazmeg, erről nem lehet leszokni, mindig erre a következtetésre jutok.
A sport is lehet függőség, az ételek összetételének folyamatos figyelése szintén, az örök elégedetlenségről nem is beszélve. Talán ezeknek köszönhető, hogy előbb megyek edzeni, mint meginni egy jó sört. Ami csak a haveroknak szomorú tény :D
Évértékelés, közben dobpergés, harsonazengés: 9 / 10.
2018-ra meglesz a 9,5 is. Ennyi pont elég célnak. 17-et nagyon meghatározta 2-3 ember, amin mindenképp változtatni szeretnék, meglátjuk. A fogadalmakban nem hiszek, mert nem kell a naptárhoz igazítani egy elhatározást. Nomeg az indonéz élmények hónapokra feltöltöttek, mire ismét utazom egészen elhalványulnak az emlékek.
A héten megveszem a repjegyet, hogy a tervezés a következő fázisba léphessen. Váááááááááááááááááááááááááárooooooooooooooooooooooooooom :))))))
Legutóbb 5 éve gondoltam rá ennyit. Azóta észrevétlenül 15-re szaporodott a nélküle eltöltött évek száma, életem fele. Felnőttem rögtön, ott abban a pillanatban. Idézve egy gondolatot 2012-ből:
"A bánatba nem halhatsz bele, bár úgy érzed, hogy ez lesz a sorsod. Egy szív nem szakad meg, bár a mellkasod néha úgy fáj, mintha mégis. A gyász idővel elhalványodik. Ez a dolgok rendje. Jön egy nap, amikor újra mosolyogsz, és úgy érzed, áruló vagy. Hogy képzelem, hogy vidám vagyok. Hogy képzelem, hogy boldog vagyok egy olyan világban, ahol már nincs ott az apám. És új könnyeket hullatsz, mert már nem hiányzik annyira, mint régebben, és a gyász feladása is egyfajta halál."
Most így hirtelen nem is jönnek a szavak, emlékezem ...
Nem szoktam mostanság ide írni, mert olyan átlagos és teljesen normális dolgok történnek, hogy már azt hiszem megkomolyodtam :D
Körvonalazódik a 2018-as kiruccanás időpontja, egyelőre Kuala Lumpur a biztos :) Aztán, hogy az "elosztóból" merre lesz az irány a 3-4 hétben, fene se tudja. Ja és nagyon utálom a novembert, ilyen elbaszott egy hónap kevés van; decemberre sokkal több történést várok, pezsgést, izgalmat.
Olyan érvágós diétám van, hogy még én is pislogok, pedig 2 éve több mint 30 kilótól megszabadultam. Ebből mindig tudok meríteni, sőt télen a legkönnyebb diétázni, nincs akkora elcsábulás. Már csak a változatosságot kellene megtalálni és a mogyoróvaj betiltását.
Van egy muzsika, ami mostanság nagy kedvenc, feltölt, jobb hangulatba hoz. Lehet, hogy a bikinis, bronz bőrű lányok látványa okozza? :D
Lehet.
Gyorsan belecsapok a témába, új szemüvegem lesz!!!!
Hol is kezdjem a témát? 11-12 évesen szokásos védőnői vizsgálat az általános iskolában. Fogak, vérnyomás, súly, látás. Már az első alkalommal megjegyeztem a számokat, fentről lefele, jobbról balra, minden irányban. Aztán az évek múltával nem láttam értelmét becsapni magam és az orvost sem. Jöhet a szemüveg, lássunk tisztán :D
Volt már minden típus, vastag, vékony, damilos, teljes keretes, egész gyűjteményem van a szemüvegekből. Általában 2 év alatt elhasználom, nem kíméltem egyiket sem. Azért van, hogy használjam. Aludtam benne, sportoltam, buliztam, tomboltam, ráfeküdtem, ledobtam. Széles a repertoár. A teljes leharcoltságot követően mindig jött egy új darab, amivel óvatoskodtam, féltettem, de idővel ugyanúgy beállt a csatasorba.
Az új egy csodás darab, letisztult, kifinomult, szépen kidolgozott, drága. Az utóbbi tulajdonságnak kevésbé örültem, de ez van. A fúrt szemüveg igazi hímes tojás kategória, ebben nincs sportolás és ágyban olvasás. Hüphüp. Nade meddig? :D
2 hónapja vadászom a megfelelőt, minden pláza optikai üzletét végigjárva az Ofotértben készül el cirka két hét alatt. Szeretem a szemüveget, öltöztet, komollyá tesz, karaktert ad. Ez a típus nem ilyen, szinte észrevehetetlen, de az elegancia mindent pótol.
30-án mehetek érte, persze kötöttem rá biztosítást is :DDDDD
Mostanság sorozatokat leginkább ajánlások alapján nézek, magyarokat meg végképp. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar zenék is filmek nagyon távol álltak tőlem). Az Egynyári kalandot is úgy javasolták, könnyed limonádé sorozat -így nevezem azokat, melyeknek nincs nagy mondanivalójuk, mégis felüdítő megnézni.
Bedaráltam a 2x6 részt néhány nap alatt. 1 óra kardió = 1 rész, ez kipihenni újabb 1 rész :D Na vajon mi lesz ezzel a szerelmi szállal? Újabb 1 rész. Mire feleszméltem véget is ért az évad. Sokat kellett várnom, mire egy olyan szereplő is megjelent, akivel igazán azonosulni tudtam. Emellett külön drukkoltam 1-1 szálnak, hogy az adott élethelyzet, szituációt egyszerűen megoldódjon. Hát mindig a nehezebbet választották...
Szó nélkül, kívülről szemlélni az adott szituációt a való életben sem tudom. Ezzel persze könnyű megbántani a másik embert, akkor is, ha mindez szeretetből, figyelmességből történik. Aki nagyon közel áll hozzám, gyorsan megtapasztalja ezt a törődést. Csaba testvér idézete:
"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (...) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad."
-az arcunk összeér-
